Kánaán

Végre elérkeztünk az intellektuális Kánaánba. Magyar földön valószínűleg (bár erről megbízható adataim nincsenek), még soha annyi könyv nem fogyott, mint mostanában.
Olvas az ország, örvendezhetnénk s meg is tesszük, mert mi ez, ha nem fényes bizonyítéka annak, hogy magas kultúrával rendelkező nép vagyunk.
Belépve egynémely olyan könyvesboltba, ahol nem törődvén a műfajokkal szerző szerint ABC sorrendben, katonás rendben sorjáznak a könyvek A-tól Z-ig, érdekes dolgokat fedezhetünk fel. Nos, egy ilyen boltban az ember azonnal megérzi, hogy bent vagyunk a fősodorban, együtt menetelünk az egyetemes kultúra nagyjaival.
Illusztrációként, íme néhány önkényesen kiragadott részlet a névsorból: Bayer, Becket, Broch, Farkasházy, Faulkner, Flaubert, France,Hasek, Havel, Havas, Heine, Hemingway, Hrabal, Jáksó, James, Joyce, Kafka, Keats, Kerouac, Kende, Kundera, La Fontaine, Lao Ce, Lawrence, Lem, Livius, London, Lovas. Ízelítőnek ennyi. Szédítő, s minderre egy találkozás döbbentett rá.
A minap egy régi ismerősömmel találkoztam. Ő tudván, az olvasás legkedvesebb elfoglaltságom, így üdvözölt: ” Szia! Olvastad a Viktort?” Értetlenségemet látva folytatta: ” A Kende könyvét, a legnagyobb siker, feltétlen el kell olvasnod!” Mondtam éppen Koestlertől olvasom A teremtést, közben mellé jó szokásként desszertnek immár harmadszor Brochtól a Vergilius halálát csipegetem, de ha végzek feltétlen elolvasom. Nézett rám furcsán aztán témát váltott: ” Mit szólsz hozzá, hogy ezek mindent lenyúlnak?” Ki? A Koestler meg a Broch?- kérdeztem vissza, sietve búcsúzott.
Én pedig befordultam az első könyvesboltba és szembesültem saját szégyenemmel. Nem tudtam, fogalmam sem volt róla, hogy Hasek, Havas, Hemingway., hogy Kafka, Kende , Kundera egy polcon található. Olyan ez, mint a hóvakság az ember összekeveri a hóembert a hótorlasszal, s míg bölcsen filozofálgat, elolvas mellette az ország, s betűk hátán besuhan Európába.