ablakom párkányán a verebek vidámsága már a tavaszt hazudja odébb a tél tépett foszló hófoltjai hullák az évszakok csataterén a kerítésen túl egy kutya vonít hangjából az újjászületés kínja szól illatot sodor a szél öldöklésre szánt kocák bélműködése üzen minden…
Várlak
a csönd mint egy unatkozó virág hullatja percszirmait várlak várom ujjaid tétovának tűnő céltudatos menetelését bőrömön a háztetőről az olvadó hó megroskadt darabjai hullnak a mélybe várlak várom nyelved csápjának izgatott tapogatózását fülemben és tudom nem érkezel meg amikor ujjad…
Lábjegyzet
álmos pillanatok tökéletlen hitek a hinta nyikorgása s a lendülő lábadba zúduló vér tégy úgy mintha nem lett volna tegnap tégy úgy mintha nem lenne holnap s hidd el nincsen ma sem egy ideig fájni fog még egy ideig kín…
Segíts
segíts álmodni új végzetet ahol a halál nem büntetés nem érdem s élni sem öröm vagy szenvedés ahol a jótett nem erény a gonoszság nem bűn s megbánni sincs miért ahol a fehér nem vág…
Kicsomagolva
hagyd el az utat sétálj a bokrok rejtette halmok közé gyűrd le a megbotránkozást szívedben és figyelj nézd azt a kis helyes konzervdobozt felhajtott tetejével mintha köszönne benne néhány hangya keresgél s nem érti a semminek hogy lehet…
Po Csü-ji
a hegyre mennék de utamat állja egy mandulafa kopaszon szemem lehunyom a jövő enyém a hegyre mennék de szembe jön ő kezem megfogja vezet a völgybe s fenn a csúcs lépteim hiába várja s tekintetemre a messzeség hiába vet béklyót…
