halványan fénylő vonalak a szélben vízpermetből rajzolt kottáról olvasom s hagyom hogy megszólaljon fejemben csengjen csikorogjon ropogjon dalom porból rajzolt vonalak a szélben szemeimmel látom amint áthalad az égi síneken a messzeségben kis állomáson egy tehervonat valaki int…
Csuék hiába is papolnak
„Aki Takáts költészetének lágy felszínéhez nyúl, belül keményet érint s biztosan megérzi, hogy magvas költővel van dolga. Ha ez a mag kibontakozik, ha lírájának némi gátlásai elmaradnak, igen jó költő lesz belőle.” Írta Vass István a Nyugat 1938-as első számában…
Beburkolózunk
Hányféle élet hányféle halál várhat ránk kérdezzük s beburkolózunk szobánk melegébe s a magányba odakinn a megfagyott víz fehér kristályai mint végtelen üres papírlapok várják hogy az idő felrója hátukra a tél…
Ezredvég
elmúlt az éjfél s nem történt semmi nem omlott ránk a nagyvilág nem rengett a föld nem fújt az orkán nem volt más csak langy öröm ezt is megértük s az idő mint szakadt fonál tekeregve hullt a végtelenbe…
Eső
Eső esőcseppek kopogására ébredek a szürke reggel tépett szélű felhők lábvizében mosdik feléd fordulok lehunyt szemhéjad alatt verdeső szembogarad mozgásából látom újra éled valamelyik borongós délutánunk mozdulatait esőcseppek íze a számban s a tiéd olyan vagy nekem mint az éltető…
Barbárok
micsoda féktelen ragyogás ámítja szívünk nem szeleteljük föl vendégeinket mert féljük a jót odafönn de várunk a pillanatra míg válogatott italaink árnyas keze szemüket lefogja akkor közelebb húzódunk visongó asszonyaikhoz s kertünk árnyas bokrai közé terelve őket bosszút állunk…
