Na most írj valamit vigyorog a papír s fehér szemérmetlen űrt tár elém körben a szobában enyésznek foszladoznak volt témáim a csönd az isten a gond az atombomba s néhány félbevágott ütem bomlik egyetértésben Na most megmutathatod gondolom…
ÉJFÉLKOR
üresebb a szívem a friss papírnál s mint kirakott tehervagonokban éjfélkor oly sűrű benn az éj szavak kellenének s toll ami írja szem ami olvassa száj kéne mondani fül hallani s kéne egy agy ami megérti szavak kellenének de papírüres…
Aki lát
ó nap fáradhatatlan mosónő megfürösztesz minket a fényben lemosod rólunk az álmok fanyar páráit aztán a szélbe löttyinted tegnapunktól szürke mosóvized de nem tisztíthatsz meg már gyermekként is úgy élünk mint az aggok emlékeink gólyalábain egyensúlyozunk a halál felé akár…
Augusztus
most búcsút inthetünk a mezítelen combok lassan majd betakaróznak a fedetlen keblek sem soká lógnak már bele kéretlenül az életünkbe ó fantáziátlan nyár heved múltán agyunkban újra vetkezni kezdenek a lányok s a hűs szellők érdeskeze forróvá dörzsöli emlékeinket…
Ómega
mond szó szádból l e h u l l i k ó-ja koppan az ékezet megszorul egy résben s a rövidült hangzó elgurul KÖVESD oázisban obeliszk objektíved mögött két dimenzióra szűkült valóságot rajzol a fény oboa hangja szól az…
Hegyek
lábaid korlátjai közt gyalogolok feléd lábaid korlátjai közt igyekszem hozzád de nem talállak bár bal bokád jobb bokád bal térded jobb térded bal combod jobb combod között törtetek előre még sem érkezem meg mégsem érlek el hiába csúszok testedbe…
