mond szó szádból l e h u l l i k ó-ja koppan az ékezet megszorul egy résben s a rövidült hangzó elgurul KÖVESD oázisban obeliszk objektíved mögött kétdimenzióra szűkült valóságot rajzol a fény oboa hangja szól az obszervatóriumból egy…
A VONATOK
A vonatok átgázolnak életünkön véresre tépi lelkünk a kerék mégis újra s újra a sínre fekszünk és ha már fülünkbe zúg a közelgő tragédia kerékcsattogása nézzük az eget várjuk a holnapot A holnapot amikor kezdődik újra a félelem a kerékcsattogás…
Tárlat
hívnak vakítanak a fehér négyszögek tökéletességük kényszerít s bénít bekenned őket a föld sarával úgy kell hogy ne kísértsen képzeleted szivárványos hullafoltjai alatt az egyesült frekvenciák mindenhatósága te megteheted ezt maszatoló kezed az őslevesben kifőzött sejtek tudása vezeti…
VÁROSI ÉJSZAKA
A házunk előtt nyikorgó fűzfa felzabálja az éjszaka csöndjét. A holdfénnyel sem hullhat arcomra derű s nyugalom. A levelek billegő árnyai hasztalan álmosítanak. Félek e csönd-evő magányban, hiába én is ember vagyok. Sustorog a szél, nyikorog a fűzfa, hold ezüstje…
HALLGASD CSAK
A kút fölé hajolsz és lent a mélyben keresed az arcodat De jól tudod odalenn nem a te képmásod dereng Borzasztó arc lehámló bőrrel Hallgasd csak ezt a kattogást már működik az óraszerkezet fényes jövő vár mindannyiunkra Hallgasd csak ezt…
ÉS NEM TUDJUK
olvasok egy könyvet az istenről írták a hitről írták és a szeretetről olvasom közben nézem a világot és érzem, hogy nem lehet nekünk embereknek nem lehet ekkora szerencsénk hogy a dolgok mélyén ilyen csodálatos valami legyen mint az isten az…
