az út meg nem kereshető az ember lényege csak álmaiban lázad különös jelekkel érthetetlenül százados tudástól sorvadozva keresgéli a lét igéit s motyogja vagyok még vagyok
Második fúga
a világ tehetetlen lóg felettünk fejünk leszegve szemünk mint a föld a tehetetlen világ lóg felettünk leszegve fejünk szemünk mint a föld tehetetlen lóg a világ felettünk leszegve szemünk fejünk mint a föld tehetetlen lóg felettünk a…
Időm
ne kísérts alanyi gondolat a parton hátráló rákok lábnyomában parányi tükrök bennük felhevült testeken vérző üvegcserepek szélbeürített hamutartók tehetetlen zöld sóhajok gyomromban ököl a hideg étel nincs akaratom lábam és gondolataim összefonva kultikus eM-ek rezegnek a hajnal…
Fekszem
a padlón fekszem bőröm kopott lakkréteg hűvösétől agyam gondolatoktól lecsupaszítottan lúdbőrzik fekszem ágy melegében megrabolt libák gágogása riasztja álmomat fekszem alattam idegen test feltűnően meleg erősen zihál a fűben fekszem bogarak vándorolnak rajtam a csillagok mögül valaki…
Gondolkodom
gondolkodom tehát a fejemben vagy ki tudja hol kusza képek menetelnek a feledésbe gondolkodom s büszkén gondolok erre mert ettől látszólag ember vagyok gondolkodom s borzongok magamtól mert félelmetes és hiábavaló végig nem gondolt önteltségem
Ülök
ülök s alattam gyűlik kitalált istenünk legfőbb tévedése mit aztán diszkréten elvisz a víz felállok mögöttem bezárul az ajtó s a Föld mindent megemésztő gyomrába csusszan egy darabnyi lét egy eltaszított bizonyíték arról hogy éltem kell még…
