nyugodtan nyisd ki a szemed sötét van még az éj sem figyelhet csókjainkra lelkünkben féktelen szabadság s testünkben a megolvadt vágyak idegen szívek felé ömlenek
Nyár
az álom öntőformáját szorgos rézkalapácsával lebontja rólam a vekker újra öntött arcom árnyékai reménnyé olvadnak a reggeli fényben kilépek a nyárba a tegnapi sebek borogatása még ott van az ébredő füvön elindulok lábam a pedálon repked mint leány-szobában léha álom…
Titkok nélkül
elfogytak testedről a titkok izgatott kezem nedves szám nincs amit keressen hold fényétől szürke dűnék lejtenek a semmibe hová lett a varázslat hová a barnák fehérek feketék sokféle változása s a meztelen hús a hívogató mályva honnan e kétség…
Várlak
a csönd mint egy unatkozó virág hullatja percszirmait várlak várom ujjaid tétovának tűnő céltudatos menetelését bőrömön a háztetőről az olvadó hó megroskadt darabjai hullnak a mélybe várlak várom nyelved csápjának izgatott tapogatózását fülemben és tudom nem érkezel meg amikor ujjad…
Balaton
a nap a víz felett lassan olvadunk verejtékcseppjeink egyesülnek a tóval a parton német matrónák megunt melle himbál az elmúlás metronómja veri itt traktusát lebukunk a langyos vízbe fejünkre hínárból fon koszorút a tó s felettünk a nap UV vésőjével…
Madár
a horgászbot végén egy kicsiny kék madár pihent s az esőcseppek körülötte mint rosszul szőtt érvek olvadtak a vízbe a szemközti part nádasából a csend nem akart üzenni semmit csak pihent miként a kicsiny szárnyas a zsinór felett gyönyörű délelőtt…
