Mintha örökké reggel lenne Még alig aludtam s máris ébredek Így tűnnek el napjaim Örök nem alvásban folytonos ébredésben Mondjuk ki lehetetlen Az élet nem szőnyeg Hogy föltekerve a honunk alá csapjuk S elmenjünk hogy kiterítsük másutt Itt kellene…
Állnak
Állnak percek mint fagyott folyó Tetején a víz molekulák A jelen idő jegébe fagyva Már nem várok semmire Még arra sem hogy meglendüljõn Újra az idő árja s sodorjon Vigyen a messzeségbe Nem fázom jó itt Az elkerülhetetlen már…
Utoljára
„Minden évben elkövetkezik az az áldott pillanat, mikor tudjuk, hogy most nyírjuk utoljára a gyepet.” – írja Updike Az eastwicki boszorkányok című zseniális regényében, amelyből persze sikerült Hollywoodnak egy borzalmas filmes változatot készítenie, amelyben még véletlenül sem található a fenti…
Ez maradt
Az álmaimat egy füzetbe írom Egyedül vagyok ez jó nekem Néha sírok mi mást tehetnék De az álmaimat azt kedvelem Nem baj ha nem jók vagy nagyon rosszak Lehetnek akár szörnyűek De az enyémek belőlük élek Minden éjszakám vad liget…
Könnyű és nehéz
Vannak időszakok amikor nehéz egy bloghoz témát, s a témához muníciót találni. Ez a hét nem ilyen volt, csak címszavakban a teljesség igénye nélkül: Tavares jelentés, meleg felvonulás, Kádár halálának 24. évfordulója, a kém botrány elsőfokú ítélete és így…
Megírom azt
a cukrom kicsit magasabb mint kéne ezen kellene túllépni végre de nem lehet mert a tényekbe fagyva hiába várok egy új tavaszra az tudom már soha nem jön el itt vagyok még bennem sok tettrekészség s az évek…
