” order_by=”sortorder” order_direction=”ASC” returns=”included” maximum_entity_count=”500″]
Bambusz
Pár hete írtam arról, hogy ami elromolhat, az bizony gyakran el is romlik. Ám vannak dolgok, amiket ennek tudatában is nagyon tud sajnálni az ember. Ilyen az én kedvenc, állítólag bambusz székem, fotelom vagy valami ilyesmim. Nem, nem a…
Közhelyek
mindig van egy olyan igazság ami bár létezik de valójában nincsen nincsen mert semmit nem ad de elvehet mindent ezért mikor az esőben állsz és érzed már vizes a lábad ne akarj többet annál mint hogy újra érezd…
A meglelt idő
Az előző írásomban az eltűnt időről próbáltam összefoglalni a megérzéseimet. Kicsit előbbre hoztam a megírását, hiszen utazni készültem és tudtam, ahova megyek, onnan kicsit bonyolultabb lenne feladni az írást lapzártáig. A szerkesztő tréfásan e-mailben, így indított útnak: „Remélem, nem…
Az eltűnt idő nyomában
Elnézést kérek Marcel Proust kedvelőitől (magam is köztük vagyok), hogy az írótól kölcsönzöm eme igencsak földhözragadtnak szánt írásomat, de nem jutott eszembe más, hogy ezt a semmit, az időt kiemeljem a hétköznapok szürkeségéből. Miről is van, vagy lenne szó?…
Kóborlásaink
Résztvevők: Cseh Tamás, Arthur Rimbaud József Attila és én mentünk Artúr Tamás Attila és én kezünk zsebünkben ökölbe szorult mint veszett kutyák a Holdat úgy ugatott minket a múlt mentünk Tamás Attila én és Artúr eszméket cseréltünk…
