Néha kicsit eltévedek. Ezt történt legutóbb is, nem mintha ma másként gondolnám a múlt héten leírtakat, inkább az a helyzet, hogy fölöslegesnek érzem. Magamfajta embernek a közéletre úgysincs kihatása, ahhoz, hogy legyen, olyanná kellene változni, mint azok, akiket időnként…
Relativitás, avagy az értelmezés peremén
Semmi nem az, aminek látszik, illetve semmi nem látszik annak, ami. Egy ideje, illetve utolsó filmélményem óta ezen gondolkodom. Nem túl gyakran, de azért néha előfordul, hogy levezetésnek megnézek egy esti filmet, illetve elkezdek nézni valamit. A gyakoribb eset az,…
A jelölt
Prologus: Ismét a kertben, mint nyári vasárnap délelőttökön mindig. Tó, bambuszszék, ír kávé, távoli harangszó, vízcsobogás. Túltöltött idill. Most írnom kellene, de miről és minek? Keresek inkább valamit a régebbi írásaim közül és olvasok kicsit valamelyik kedvencemtől. Nem rég…
A jó, a rossz és a csúf
Mindig megvolt az a gyanúm, hogy az emberek igen nagy többsége nem rossz, hanem jó, de pathológ módon jó, saját feje szerint, saját külön igazságeszméje szerint, mondjuk így fixa ideája szerint. Az ilyen jóság persze szociális szempontból a semminél…
Kampánybeszéd (Ecce homo)
Úgy látszik, nem csak az élet vagy éppen a történelem ismétli önmagát, hanem a blogírás is. Miként azt is leszögezhetjük immár, hogy nincs új a nap alatt, bármennyire is igyekszünk, hogy legyen, minden csupán valami megtörténtnek a másolata. Ez alól…
Hírtelenül
Végre újra a kertben. Ülök a kedvenc bambusz fotelemben, lábam a tóparti köveken, körülöttem nyíló virágok, és közben azon gondolkodom, hogy vajon jó ötlet volt-e a teljes hírzárlat bevezetése. Már egy hete nem olvastam újságot, nem néztem híradót és a…
