Elnézést, akinek nem inge, ne vegye magára. Amúgy a címet egy jó kis írástól kölcsönöztem, s így a mai téma is ebből az írásból fakad. Maga a novella egy meg nem értett emberről szól, de hát nem ilyenek vagyunk mindannyian?…
Visszatérés az innenső oldalról
Kölcsönzött a név, amelyet viselünk, kölcsönzött a kenyér, amelyet eszünk, kölcsönzöttek vagyunk mi magunk, mezítelenül beletartatunk az idegenségbe, és csak aki minden kölcsönzött cicomát levetett magáról, csak az pillantja meg a célt, az szólíttatik a célhoz, hogy végérvényesen egyesüljön a…
Vetített világ
Mégiscsak igazam van – gondolta Benedek, és ez az érzés mintha új életfolyamokat nyitott volna benne. Mert bizony ezek a megújulások valóban ráfértek. Már a neve is egy stressz volt számára, míg a Sándorok és Józsefek egy-egy hűvösebb tavaszkezdésnél elszenvedték…
Évadok a pokolban
Néhány hete újra Rimbaud-t olvasom, a zsenit, aki bár 19 évesen abbahagyta az írást, mégis életműnyi remekművet hagyott az utókorra. Ő pontosan tudta, az ember legfőbb küldetése felzabálni mindent. Tönkretenni, eltüntetni annak a lehetőségét is, hogy valamikor egy jobb, emberibb…
Háttal a tónak
Van úgy, hogy az ember kénytelen kompromisszumot kötni, hol kisebb, hol nagyobb dolgokban. Én most háttal a tónak írok, mert olyanok a fényviszonyok, hogy így még nagyjából látom, mi van a képernyőn. Ez a látvány sem rossz, lila virágú bokor,…
Elengedni
Tudtam, hogy egyszer eljön a nap, amikor utoljára állok úgy a szülői ház udvarán, hogy még az emlékeken túl is közöm van hozzá. Eztán már csupán vendég lehetek itt. Nézem az udvart, ahol fociztunk a barátaimmal, az öcsémmel, nézem a…
