„Ó, semmi sem képes valósággá érni, ami nem gyökerezik az emlékezetben, ó, semmit sem ragadhat meg az ember, ami nincs birtokában kezdettől fogva, ifjúsága arcaival beárnyékolva.” Hermann Broch Még mindig a Vergilius halálát olvasom, nem tudom hányadszor, és nem tudom…
Címke: valóság
Eső
Az eső hangjaira ébredek. Dobolás a terasztetőn, csorgó, csobogó hang a csatornákból. A szürke reggel, tépett szélű felhők lábvizében mosdik. Most nem bánom, ha már vége a nyárnak, akár eshet is. Én mindig szerettem az esőt, csak néha rosszkor…
Homokóra (Avagy a blog-író magányossága)
A címben idézett slágerrel annyiban vagyok egy platformon, hogy ülök a szobámban egyedül, ám sem bús nem vagyok, s a múltra sem gondolok, illetve ez nem egészen igaz, hiszen eszembe jut a kinti bambusz fotelom és a kerti tó,…
Minek nevezzelek? (álköltői kérdés Önmagamhoz)
Nem tudom érdemes-e néha végig gondolni, miként értelmezzük és helyezzük el önmagunkat a világban. Van egy olyan gyanúm, hogy nem érdemes, de néha nem lehet kikerülni. A minap egy kedves ismerősöm akivel, ha nem is barátságot, de igazi tiszteleten alapuló…
Az idő rácsai
Akár szerencsésnek is gondolhatnánk magunkat, hiszen tanúi voltunk, a 2000. év beteltének. Aztán együtt gördültünk át a maják időkerekén egy újabb ciklusba. Néha túl sok jelentőséget tulajdonítunk ennek, néha semmit, s közben egy pillanatig sem gondolkozunk azon, hogy tulajdonképpen…