7. fejezet
A próféta
Yusu esténként szótlanul nézte a lángokat. A napi munka után a tűz fényében kereste a megnyugvást. Hónapok teltek el azóta, hogy megérkezett ide a világ másik sarkába, ahol idegen volt. Várt és figyelt. Esténként, amikor a tűzbe bámult rendszerezte a nappal szerzett tudást. A napok, mint a templomok túl súlyos kövei lassan, keservesen vonszolódtak a következő ünnep felé. Yusu tudta előbb vagy utóbb történnie kell valaminek. Néha az egész éjszakát meditációban töltötte, de nem tudott továbblépni.
Az ismeretlen asszony, akit Miriamnak hívtak, s aki az anyja lett, szinte zavaró szent áhítattal nézett rá, leste az óhajait. Sokszor eszébe jutott a férfi, aki szó nélkül itt hagyta ezt az asszonyt és az idő multával érezte, nem véletlenül.
Aztán egy napon híre jött, hogy a Jordán partján egy próféta különös dolgokat művel. Egy aszkéta, aki teveszőr ruhát visel sáskát és vadmézet eszik és bűnbánatra szólít fel mindenki. Azt hirdeti, akit ő vízbe merít az megtisztul és beszél valakiről, aki rövidesen eljön.
Folytatás>>A fiú7fejezet