2024_versek

Napforduló után

egyre rövidebbek az éjszakák

többet van velünk a Nap

s tündöklésével nyugalmunkba tolakodva

a világ kitárul fényesen azt hazudja

most minden más lesz

de aki élt már tudja

csak a nyugalom fogy el

csak gyorsulni kezd az élet

hogy rohanva nézhessük mivé lett

a korai sötétség álmodója

ahogy lassan rövidülnek az esték

fogy az önmagárét való jelenlét

s mi elfogadjuk mint minden évben

hogy békénk a Nap tüzében elégjen

  1. 12. 25.

 

Kiűzetés helyett

mintha a teremtés

     földjén járnánk

mindenütt dühös angyalok

tétova emberek

a láthatár peremén

a semmi körvonalai

megüzenik a jövődet

ha te nem váltod meg magad

nem fog jönni senki

hogy megváltson

sosem volt bűneidtől

ha nem emeled fel magad

nem emel fel senki

micsoda végtelen

          reménytelenség

hogy ebben kell hinned

micsoda csalódás

hogy tudod semmid nincsen

de mit tehetnél

     nem mehetsz el innen

mert ide születtél

          erre a hazugságra

ide dobattál

          egy sosem volt világba

2024.12.15.

 

A pokol üres

„Hell is empty
And all the devils are here.”

William Shakespeare

Üres a pokol az összes ördög

itt fent várja legyen már csütörtök

Mert mikor mindenki csütörtököt mond

a pokoli fajzat attól boldog

aztán már hiába péntek

a szombat a vasárnap

mert minden nap csütörtök

a többi csak látszat

naponta elbukunk

naponta rosszul lépünk

ha a pokolra jutnánk

ott jobb lenne nékünk

egy hely ahol egy ördög sincsen

csak melegszünk

de nem sülünk az üstben

  1. 12. 11.

 

Andalogni

jó lenne egyet

          andalogni

vagy csak sokáig

itt maradni

     de nem lehet

mert szavak kúsznak

hozzám az éterből

mer szavak másznak

elő a könyvekből

mert még a csönd is

verseket szaval

odakinn köd van

de nem segít az sem

idebenn jó meleg

de az meg kinek kell

nincs megoldás

ezt kell meghaladni

kézen fogni a ködöt

s elandalogni

  1. december 11.

 

Most ég

talán most ég ránk léhaságunk

porzó sivataggá alakuló pázsitunk

figyelmeztet hogy nincs reményünk

amikor könyvek lapjai helyett

a villódzó képernyőre nézünk

kihívjuk magunk ellen

a nap fénylándzsáit

megmutatjuk hogy nem érdekel más

csak a pillanatok sora

mikor nem kell szembenézni gyarlóságainkkal

s míg elfordítjuk arcunk

tudjuk hogy megérdemeljük

hogy minden csapás

csupán következmény

elárultuk a világot de a légkondicionálók

egy időre még elodázzák büntetésünk

 

A tökéletesség

a tökéletes tehetetlenség

     első napja

amikor tudod már

     megértél a jóra

ami nem mozdul

     az nem is árthat

ami nem emelkedik

     az ki nem árad

csupán a semmi

     lehet a vezéred

aki nem vezet nem hív

     mégis eléred

s általa lesz tiéd

     a vágyott üresség

ha a tétova napok   

     az elcsatangolt esték

     nem számítanak

az a

     tökéletesség

 

Köd van a számban

köd van a számban

egykedvűen rágom

kiköpném de nem tehetem

mert akkor minden

          szürke lenne

mert a világ lehet

          eltűnne benne

kicsit még rágom

s inkább lenyelem

ülök mint a napközi hőse

aki a tanárt sakkban legyőzte

ülök mint aki tudja mi végre

mint aki büszke erre az egészre

pedig magamban csupán nevetek

mindegy hogy rágom

vagy épp kihányom

magamnál több én nem lehetek

a köd a számból a hasamba csúszott

megy az útján s egy reggelen

minden szürke lesz eltűnik s aztán

te sem látod már a versemet

2024.05. 06.

 

Azt gondolod

azt gondolod

     az élet egy látomás

azt gondolod

     a fagy a melegség hiánya

s azt hiszed

     hogy minden hiába

hogy minden változás

csak egy zaklatott

     lélek álma

talán igazad van talán

az egész egy

     nagy talány

mert semmi

     nincs ami állandó

ám ok sincs

     a változásra

az élet illúzió nincs

     aki megálmodja másra

de nem is kell

     csak nézz rá egy virágra

     egy hópihére

     nézz rá egy madárra

     nézd meg a fákat

     a hegyek gerincét

nézz bele

     az emberi szemekbe

vessz el

     egy végtelen rengetegben

végy le egy könyvet

a költő se tud

     többet

ő is fél magától

     tőled

mégis amikor

     leírja

még a fájdalom

     is szép lesz

ha azt gondolod

     az élet egy látomás

lehet igazad van

     de mond miért is lenne más

  1. február 25.

 

Alliteráció

jó lenne alliterálni

s nem csak ilyen bambán állni

de nincsenek arra

alkalmas ablakok

hogy átnézve rajtuk

valami másra

valami jégszobor olvadásra

arra amint a sok csepp

magát elássa

lásson rá az ember

nézni míg a szépség

beleolvad a sárba

a felbuzdulás felszívódik

a megnyugvás szivacsában

mert minden csak ígéret

minden csak lárma

a semmire nincs

ami alliterálna

nem volt nincs és nem lesz

a lét csupán egy zsibongó termesz

adott szó

amit nem tart be senki

jó ez a vers

de jobb kolbászt enni

  1. február 12.

 

Kérem

Ez kérem a költeményem

……………………………………..

ez a harmadik sora

A másodikat nem írtam meg

nem vagyok olyan ostoba

úgy sem lenne értelme semmi

Mert nem lehet mindent helyre tenni

de nem is kell minek a csoda

a sors úgyis csak hazug mostoha

a meg nem írt sor az utolsó remény

arra hogy valami szép véget ér

  1. február 01.

 

Valahol

valahol valaki

          csinál valamit

valahol valaki 

          felhív valakit

valahol valamikor

          valami nincsen

valahol valami

          mindig van

valahol elvesztettem

          a fonalat

és valahol talán

          nem találom meg

  1. január 28.

 

Ars poetica

ez az ami nekem

          nincsen

talán lenne

ha nem írnék mindig

          ingyen

úgy vagyok mint

a homok a sivatagban

egy apró szem

a változó alakban

hol hegynek hol lankának

vagyok a része

bár szeretnék

nem látok rá

          az egészre

ha időnként valami szellő

          felkap

azt gondolom még jöhet

          egy új nap

de csak a sivatag

kvarckristályok forrongó

          vágya

aztán a fagyos éj dermedt

          hallgatása

nem vagyok

csak egy szem homok

egy apró jelentéktelen semmi

aki elképzeli hogyan kell

hegynek lenni

  1. január 26.

 

A múlt év

a múlt év a fájdalom éve volt

tintafolt fröccsent rám

lemoshatatlan

fekete mint a két napos vérfolt

fekete mint a decemberi éj

megyek a ködben úgy mosakszom

de nem halványul

nem kopik a folt

rám tapadt örökre

irigykedve nézem

a friss hó fehérjét

s látom a benne búvó

piszkos pocsolyát

nekem is olvadni kéne

összekeveredni

a rám fröccsent folttal

s szürkén piszkosan

indulni tovább

mert a tél hűvös

léptei nyomában

már ott settenkedik

a madárfüttyös tavasz

egy zöld hazugság

de megváltó vigasz

  1. január 18.

 

Eltéptem

 

tegnap eltéptem egy versemet

költő ennél szebbet nem tehet

amikor hulltak a cetlik tudtam

valami megjavult a múltban

eltűnt egy vers nem keresi senki

így kell humánusan költőnek lenni

miért kell írni a gyötrő fájdalomról

vagy a jóról ha bárki mást gondol

a szerelem az emberek zömének

csak olyan mint a verstöredékek

hiány hiány megannyi hiány

s a sorok között nem tudod mi vár

valami kissé megjavult a múltban

eltéptem mert ezt pontosan tudtam

  1. január 17.