Életünk
életünk egy fehér
költemény
rajta szürke foltok
talán betűk
talán árnyékok
gyengéd menedékei
a fénynek
mert mindig nem
ragyoghatunk
kellenek a felhők
hogy gátat szabjanak
örökül kapott
tökéletességünknek
és kellenek a felhők
hogy vidáman gondolhassunk
a mögöttük megbúvó fényre
mert ez a fény is mi vagyunk
és a felhő
és az éj sötétje
azok is vagyunk
ami van ami lehetne
és az is ami
lehetetlen lenne
ha nem emlékeznénk
szüntelen a fényre
életünk fehér költemény
azt olvasgatjuk
szavaljuk
ordítjuk bele a messzeségbe
életünk fénylő költemény
minden sora talány
és válasz a múló reményre
- február 23.
Megérted majd
Megérted majd, a végtelen erőt,
Mikor egy semmiség hirtelen ledönt.
Ott, abban az örök pillanatban,
Maradsz, az időben megragadtan.
Akkor ott, tudni fogsz majd mindent,
Amiről most kérdésed sincsen.
Az égen a Hold változása,
A virágok nyílása, hervadása,
Minden veled lesz, s minden hiába.
Megérted majd, mert nem tehetsz mást,
Hogy nem volt semmi és nem lesz folytatás.
- október 29.