Így karácsony idején bizonyára többen felteszik a kérdést, mi végre vagyunk a világon, miért sütjük, esszük a bejglit, mire való ez az egész?
A választ egyszerűen így lehet megfogalmazni, mert mindannyian Macondo gyermekei vagyunk. A falué, mely a semmi közepén nőtt ki a semmiből, a falué melynek alapítói a vérfertőzés és a gyilkosság következményei elől menekülve, a vándorlásba belefáradva, egy ismeretlen földet magukévá tettek.
Mi történt Macondóban? Igazából semmi, a lakói tették, amit kell, hol sodródtak az eseményekkel, hol próbálták irányítani őket.
Ennyi a dolgunk nekünk is, meg persze részt venni a génrulettben, melynek lényege, hogy időnként kipörget valami nálunk jobbat, egy Da Vincit, egy Beethovent, egy Newtont, egy Rimbaud-t, egy Teslát, egy Márquezt. Ők mutatják meg a bennünk rejtőző potenciált és az ő ritka feltűnésük példázza, hogy az ember kettős természetének meghaladása, nagyon hosszú és talán soha célba nem érő folyamat.
Most jöhet az a kérdés, hogy miért nem csak tudósokat pörget ki a génrulett, mire valók a művészek? A kérdés jó és a válasz egyszerű, a művészek arra kellenek, hogy az átlagnál kicsit magasabb képességűek ne őrüljenek bele ennek a kegyetlen szerencsejátéknak a következményeibe, abba, hogy szinte soha nem nyernek. A közepes képességű művészek pedig arra kellenek, hogy a gyengébb képességűek, se szálljanak ki a játékból.
Miközben nagy divat manapság a vallást gyalázni, arra senki nem gondol, hogy a vallásnak genetikai alapjai vannak, az emberek tudják, ha időnként be nem is látják, hogy semmirevalók, ezért kell nekik valaki, akire felnézhetnek. Régen a megváltóhoz imádkoztak, ma a stadionok, mozik, koncerttermek hőseit imádják. Gondoljuk csak meg, a falon a feszületet, egy feslett erkölcsű luvnya, egy drogos rapper, vagy egy még félig sem művelt focista képére cserélni valóban előrelépés-e? Macondo lakói tudják a választ, de nem érdekli őket.
Az ember kettős természete miközben jóvá és valamennyire élhetővé is teszi a világot, egyben tragédia is. Aki nem tudja uralni az érzelmeit az elveszik, aki racionális és nem csak a magáét, de a többiekét is tudja, az veszélyesen hatékony lehet.
Nincs mit tenni, Macondó ártatlan gyermekei tovább játszanak a gén ruletten és közben képességeikhez igazodóan részt vesznek a kaszinó működtetésében. Ám lehet, rövidesen eljön az idő, amikor már nem lesz rájuk szükség, a géntechnológia megoldja és pontosan kipörgeti a nyerő számokat. Akkor eljön az utolsó vihar, s nem adatik több esély a rulettezőknek. A győztesek pedig felépítenek egy olyan világot, amely nem akar majd emlékezni a fehér kövekre a folyóban, nem akar emlékezni a nyolcmilliárd magányos lélekre, azokra, akiknek a hátán kijutottak a tengerhez.
Ez lesz világunk sorsa, ha tetszik, ha nem.