Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. A szakálla nem volt kender, egy egyszerű ember volt.
Ez az ember arról volt híres, hogy minden sikerült neki. Ha kiment a házból, kint volt, ha bement a házban bent volt. Jó, neki sem sikerült minden, de azért nagyon sok minden sikerült.
Mindezeket úgy érte el, hogy nem is tudott róla, hogy micsoda sikerei vannak. Nem gondolkodott pozitívan, nem vett leckéket a sikerből, minden csakúgy ment neki. Sőt, ő mindig önmaga volt, akkor is, ha jól érezte magát és akkor is, ha nem. Mert bár nem fogalmazta meg, de pontosan tudta, hogy önmaga különböző változatai léteznek a világban, van olyan önmaga, aki foci rajongó, van olyan, aki beosztott, de olyan is van, amelyik utálja a körömpörköltet, meg olyan is, aki szereti a tojást. Ehhez, nem kellett önképző könyveket olvasnia, nem kellett videókat néznie. Elég volt, ha reggel felébredt és máris alvó önmagából, automatikusan átváltozott ébredező önmagává, hogy aztán később dugóban araszoló önmaga lehessen.
Így élte sikeres életét, amikor ebédelt, akkor ebédelt, ha dolgozott akkor dolgozott és ha éppen nem csinált semmit, akkor nem csinált semmit.
Ám a jó dolgoknak is vége szakad egyszer. Híre ment ugyanis, hogy mennyire jól mennek a dolgai, illetve, mennyire úgy érzi, hogy jól mennek a dolgai. Megkereste hát egy tv csatorna, mondaná már el a titkát.
Milyen titkot? Kérdezett vissza, de a szintén sikeres és nagyon erőszakos riporternő nem hagyta annyiban, és addig nyaggatta, amíg, igaz némi pénzért cserébe, de belement az interjúba.
- Azt hallottuk, hogy maga nagyon sikeres. Mi a titka?
- Mi az, hogy sikeres? – kérdezett vissza hősünk.
- Hát azt mondják, önnek minden sikerül.
- Ki mondja?
- Hát, akik ismerik.
- Ismernek? Az ember általában magát sem ismeri, én például naponta csodálkozok rá valamire magammal kapcsolatban.
- Akkor mondjuk így az ismerősei. Szóval, hogyan csinálja?
- Mi az, hogy sehogy?
- Pontosan az, amit jelent. Nem azt csinálom, hogy sikeres legyek, hanem azt, amit adott pillanatban úgy gondolom, hogy csinálni kell.
- Mondana egy példát.
- Tehát amikor kimegyek az ajtón, akkor csak simán kimegyek. Aztán megállapítom, hogy kint vagyok, hogy sikerült.
- Ez most komolyan mondja? Kimegy az ajtón és kint van? Ez a titka?
- Nem mondtam, hogy titok, ezt csak ön akarja belemagyarázni, én meg éppen azt mondom, hogy ez természetes. Az ember megtesz dolgokat és azok sikerülnek, általában, ha meg nem akkor megpróbálja újra, vagy belenyugszik és hagyja a fenébe. Ez ennyi.
- Ennyi?
- Ennyi bizony.
- Nincs valami, ami hiányzik az életéből?
- Van, persze.
- Mondana rá egy példát?
- Most nem jut eszembe semmi, de tegnap például, nem volt otthon ásványvíz, de már vettem.
- Most viccel, valami nagyobbra gondoltam.
- Igen, én is gondoltam már a vízadagolóra, de túl sok helyet foglal, meg macerásabb hozzá beszerezni a ballonokat, szóval marad a szokásos.
- Ön hülyének néz vagy hülyéskedik?
- Ön kérdez ilyeneket, mikor vannak érdekesebb dolgok is.
- Mi?
- Például, megkérdezhetné, elmennék-e magával hátra a bokrok közé. Nem mennék, de az érdekes lenne, de maga itt a vízről kérdezősködik.
- Miért nem jönne?
- Mert nem bírom az ilyen erőszakos nőket, idejön, aztán próbál kihúzni belőlem valamit, valamit, amit maga szerint mondanom kellene, de nem mondja meg mi az, mert akkor mivel fizetnek ezért, azt mondanám, inkább túráztat itt a hülyeségeivel, hogy milyen víz. Amúgy enyhén szénsavas.
- Maga bolond.
- Az orvos is mondta, hogy nem jó a szénsavas, de én azt szeretem, attól még nem vagyok bolond.
- Maga egy őrült, egy elmebeteg. Miket beszél itt összevissza?
- Hölgyem nyugodjon meg, rengeteg szénsavas víz fogy, sőt üdítő is, abban meg még cukor is van. Ezeket nem én gyártom, csak néha veszek a vízből. Ez a sikerem titka, ha elfogy a víz veszek, ennél többet nem kell tudni erről. Ide jön nekem hisztizni. Nem én akartam ezt az interjút, ön könyörgött, igért pénzt érte. Szóval menjenek a fenébe.
Azzal méltán sikeres emberünk elindult a hűtő felé, hogy jókat kortyoljon sikereinek megérdemelt gyümölcséből.