„Mi csak egy fejlett majomfaj vagyunk egy nagyon átlagos csillag kis bolygóján. De megérthetjük az univerzumot. Ez tesz minket különlegessé.” (Stephen Hawking, brit elméleti fizikus)
A tudomány szerint az ember és a csimpánzok 99,4 %-ban egyeznek genetikailag, tehát felvetődött, hogy két csimpánz fajt is a homo nemzettségbe kellene sorolni. Egy másik kutatás szerint az Afrikán kívül élő népességben 2% a neandervölgyiektől származó gén. Ez így nekem számszakilag nem jön össze, de nem vagyok genetikus, evezzünk inkább más mezőkre.
Az ember fizikailag gyengébb, mint az állatok, még a csimpánznál is, aki ugyan kisebb, mint az ember, de sokkal erősebb, nem vagyunk elég gyorsak sem, nem is látunk, vagy éppen hallunk olyan jól, mint az állatok. Ám vannak olyan fizikai képességeink, amikről, csak a technika fejlődése által szereztünk tudomást. Képesek vagyunk nagyon gyors gépeket irányítani. Míg a leggyorsabb emberek is csak 35 km/ órás sebességgel futnak, addig egy átlagember is simán elvezet egy négyszer gyorsabban száguldó autót, a repülőgépek sebessége, pedig még ennek is a sokszorosa. Honnan örököltük ezt a képességet, ha nem volt előzménye, talán erre is teremtetettünk? Meg még sok minden másra.
Arra, hogy összefüggéseket keressünk, nem csak a csordák vándorlása, hanem az egyéb természeti tapasztalatok között is. Nem csak beköltözni tudunk egy barlangba, de képesek vagyunk építeni magunknak nem csak hajlékokat, de annál sokkal hatalmasabb építményeket is.
Ha végig nézzük a történetünket, akkor úgy tűnik, mintha időnként kapnánk egy lökést, egy sugallatot és akkor technikailag egy új lépcsőre lépünk. Az a kevéske 0,6%-nyi gén képessé tesz arra, hogy kiszámoljuk a bolygók pályáját, és eszközöket építsünk, amivel megközelíthetjük őket.
Ám ez még nem minden. Létrehoztuk például a zenét, a zenét, ami egy egészen más minőséget hoz a létezésünkben, képesek vagyunk élvezni a történeteket, a nyelvünk és elménk, valamint az érzelmeink dekódolását lírává, vizuális élményeket hozunk létre. Közben pedig együttműködünk egymással, megteremtve a lehetőségét a javak és a megszerzett tudás megosztásának.
Az idézett Hawking is érezte ezt az ellentmondást. Egyik ismert művében Az idő rövid történetében, ami csupán száz-egynéhány oldal, negyvenhatszor említi Istent és tízszer a Teremtőt, persze kritikai éllel teszi, de miért fontos neki, hogy cáfoljon egy a tudományon kívül eső elképzelést? Talán, mert nem is esik kívül a tudományon?
Talán, mert pont az a 0,6% eltérés a csimpánzoktól tesz minket azzá, amik vagyunk és amik még lehetünk, és ez a kevéske különbözőség nem az evolúció játéka, hanem valami nagyobb terv része.
Mert miért is akarná egy fejlett csimpánz megérteni az univerzumot? Elég, ha azt tudja mit tegyen, hogy jól éljen. A letelepedéssel és a földművelés felfedezésével egy elég jó és biztonságos élethez jutottunk. Miért akartunk akkor többet?
Létezésünkre az evolúció nem magyarázat. A fennmaradáshoz, a bolygó meghódításához sokkal kevesebb, illetve másabb intelligencia is elegendő lenne. Talán nem véletlen, hogy az ember már évezredek óta kutatja ezt a kérdést, a vallások, a különböző filozófiai irányzatok mind annak a megfejtését keresik, hogy mivégre ez a sok felesleges intelligencia. Valahonnan kaptuk, vagy csupán a gének játéka, egy mutáció, mely annyi örömöt és annyi bajt tud okozni?
Még nem tudunk semmit, hiába az agykutatás, nincs arra válasz, hogy mi történik akkor, ha olvasunk egy verset és mi, ha írunk egyet?
Valójában, a kérdéseink által létezünk.