Tegnap majdnem láttam egy UFO-t. (Az UFO egy betűszó, mely magyarul azt jelenti: azonosítatlan repülő objektum.) Szóval ez az objektum egyenesen a fejem felé repült. Gyorsan elhajoltam, és utána néztem. Ekkor jött be a majdnem effektus, ugyanis felismertem, hogy egy apróbb kő volt az ismeretlen repülő tárgy, és nagy valószínűséggel egy kamion kereke lőtte felém.
Az UFO-észlelések nagy része így végződik, emiatt állítják sokan, hogy ez a földönkívüli dolog nem létezik. Ha statisztikailag nézzük, akkor biztosan igazuk van, hiszen egy UFO-észlelésre általában milliárdnyi UFO-nemészlelés esik. Ám, ha azt vesszük, hogy a mostanában felfedezett elemi részecskék észlelése is milliónyi nem észlelés közben történt, akkor akár hihetünk is az ufókban, és a bennük repkedő igen fejlett lényekben.
Az mindenesetre legondolkodtató, hogy még ma is csak nagyon rossz minőségű képek, videók készülnek a témában, pedig ma már szinte mindenkinek a zsebében olyan telefonok lapulnak, melyek simán jobb felvételekre képesek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt a profi gépek. Lehet persze, hogy az UFO-k is fejlődtek és jobban álcázzák magukat, nem tudhatom. Az azonban biztos, hogy igény van rájuk. Mert nélkülük, az istenhit megkoptával ismét megmagyarázhatatlanná válik minden, a fizikai jelenségektől, a geológiai és klímafolyamatokon át a politikáig.
Lennie kell odakinn (bármit jelentsen is ez) valakiknek, vagy valamiknek. Lennie kell, mert nélkülük az ember hülyeségei, úgymond, nem nyernek értelmet, vagy legalább magyarázatot.
A legjobb persze, ha az ó- és újszövetség után a még újabb szövetségben hiszünk, és azt gondoljuk, az USA már lepaktált az idegenekkel. Ez utóbbi feltevés nagyon is valószínű, hiszen a lopakodó repülők, az űrtechnológia bár haladó dolgok, ám azért más nációk által is prezentálhatók, ám olyat, mint a BIG MAC vagy a Cola, csak ők tudtak kitalálni. A tudat- és társadalommódosításnak eme haladó szerei bizony, a mienknél fejlettebb civilizáció közreműködését feltételezik. Erre a Mc drive-nál jöttem rá, amikor két fasírtos zsemléért és egy műanyag pohárban átnyújtott tartósítószeres teáért kicsengettem háromezer forintot.
Igen az UFO-k, illetve az utasaik bizony léteznek, és bizonyosan köztünk járnak. Ők töltenek például Pepsi Colát a vörösborba, vagy készítenek otthon hamburgert. Ez utóbbi csak vicc volt, az ízlés egy olyan dolog, mellyel legtöbbünk nem csak az ételek, de a közéleti megnyilvánulásokhoz való viszony terén sem rendelkezik, azt, hogy ennek okai az UFO-kra, vagy az emberi DNS tökéletlenségére vezethetők vissza, én nem tudom.
Ám, ha arra gondolok, hogy egyes elméletek szerint ez a DNS is az idegentől kapott készlet, akkor bizony megnyugodhatunk. Az életünk immár ismét kerek. Bármit teszünk, bármekkorát hibázunk, a felelősök nem mi vagyunk, hanem az időnként itt-ott felbukkanó azonosítatlan objektumok, illetve benne ülő kukkolók.
Egy peepshow az életünk. Szürke vagy éppen zöld, esetleg rózsaszín, lila vagy – mondjuk korszerűen – pink idegenek hahotázva figyelik, amint Kim Dzsong Un tutitrendi feleségével az atomrakéta indítógombjának dizájnjáról értekezik. Aztán elkapcsolnak kicsit Trumpra, aki éppen visszanézi pornós barátnőjének legjobb jeleneteit, végül levezetésképpen megnézik, amint Füves Péter éppen tanulmányt ír a dulakodás művészetéről.
Mikor kikacagták magukat, némi erőgyűjtés gyanánt elsuhannak a kivilágított Magyarország fölött, hogy a Föld szívcsakrájánál megállva megállapítsák, sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb, hiszen ugyanolyan környezetből indulva is képes a dolgokat egész másként látni. Mint ahogy képes arra is, hogy ugyanabból a gyümölcsből lekvárt vagy éppen pálinkát főzzön.
Megállapíthatom tehát, hogy az UFO-k igenis léteznek, mint ahogyan lehetséges, hogy válaszok is léteznek valahol a kérdésekre, már csak abban nem vagyok biztos, valóban kellenek-e nekünk ezek a válaszok.