Semmi nem az, aminek látszik, illetve semmi nem látszik annak, ami. Egy ideje, illetve utolsó filmélményem óta ezen gondolkodom.
Nem túl gyakran, de azért néha előfordul, hogy levezetésnek megnézek egy esti filmet, illetve elkezdek nézni valamit. A gyakoribb eset az, hogy az első negyedóra után más elfoglaltságot vagy filmet keresek. Most azonban a kivétel esett meg velem és végig néztem a filmet. Hogy miről szólt, ne kérdezzék, nem tudom, nem is lényeges.
A lényeget a reklámblokkokban véltem felfedezni. Mintha a szivárványos felvonulás rafinált gerillamarketingje lett volna. Legalábbis elsőre ez jött le nekem, a reklámfolyam ugyanis azt sugallta, hogy a nőkkel csak a baj van. Haladjunk szépen lentről felfelé. Gombás a lábuk, néha annyira, hogy a strandon is zoknit hordanak. A lábszáruk ronda szőrös, és általában visszeres. Ciklusuktól függetlenül, állandóan szükségük van valamilyen betétre, s a nehéz napokon még görcsoldóra is. A bélrendszerük soha nincs rendben, vagy hasmenésük van, vagy székrekedésük, és persze ég a gyomruk. A bőrük állandóan kiszárad, hidratálás nélkül egy lépést sem tehetnek, az arcukat pedig még fokozottabban kell hidratálni, és persze bőrfeszesíteni. A szempillájuk spirál használata nélkül értelmezhetetlen. A hajuk általában töredezik, korpás, és a természetes színe olyan randa, hogy folyamatosan festeni kell.
Ezzel szemben a férfiak kedélyesen söröznek a haverjaikkal, persze nekik is fáj néha a fejük, de az is a nőktől van.
Szóval első értelmezésben valamilyen nőellenes kampányra gondoltam, de a reklámok mennyiségét látva újraértelmeztem a dolgot. Nem hiszem, hogy ez önmagában bárkinek megérne ennyi pénzt. Inkább arról lehet szó, hogy a gyógyszeripar nem nyugszik bele abba, hogy nem járunk eleget orvoshoz és így próbál az egészségesekből is gyógyszerfogyasztót nevelni.
Az is lehet azonban, hogy valami más megfejtése van a dolognak, és a titkos laboratóriumok mélyén régen tudják, hogy látszólagos intellektusunk ellenére szánalmas ösztönlények vagyunk, akik azért, hogy megtudják, ki lőtte le Z-t, akár tíz reklámblokkot is hajlandók végig nézni, hogy aztán az első hastáji mordulásra azonnal szaladjanak a patikába. Ahol az áhított hatáson túl, ki tudja, mi mindent nem adagolnak beléjük.
Lehet, ezek a hatóanyagok adtak el nekünk egy álmot, ami arról szólt, lehetünk szabadok, és élhetünk úgy, ahogyan szeretnénk, és lehet, ezek miatt a szerek miatt nem látjuk, hogy becsaptak bennünket. Európa, amire mint eszmére még mindig áhítattal tekintenek sokan, csupán egy édes, ragadós légycsapda, oda csalogat és többé nem ereszt, arra kényszerít, hogy olyan elveket tulajdoníts neki, amik nincsenek meg benne és közben elveszi a pénzed, megmérgezi az életed.
Ezért támadja a reklámokban is a nőket, hiszen tudja, hogy ők a letéteményesei a jövőnek, és ha őket elbizonytalanítja, vagy éppen lekenyerezi, akkor előre leigázhatja a következő nemzedékeket is, méghozzá úgy, hogy a leigázáshoz szükséges pénzeket maguk a leigázottak dobják össze.
Ezt lehet, néhány magyar politikus is tudja, de hallgatnak. Nem, mint a bárányok, nem, mint a birkák, hanem, mint a farkas falka megtűrt egyedei.
Az értelmezésben eljutni a peremig néha szédítő érzés, ám onnan tovább ugrani az ismeretlenbe már nem való mindenkinek. Nekik ajánlom a hashajtót, némi székletfogóval és persze egy kis sörrel az igaz barátságra.