elfogytak testedről
a titkok
izgatott kezem
nedves szám
nincs amit keressen
hold fényétől szürke dűnék
lejtenek a semmibe
hová lett a varázslat
hová a barnák fehérek
feketék sokféle változása
s a meztelen hús
a hívogató mályva
honnan e kétség
hideg ujjaimban
honnan e hiány
melyet nem enyhíthet
se szádnak se ölednek
csókja
elfogytak mind a titkok
bőröd ismerős felületén
idegen érzetek lökdösnek
ütnek
a titkokat mind
ismerem már
letéptem kezemmel
felfaltam számmal
megemésztettem vágyaimmal
hold fényétől szürke dűnék
a semmi hordalékai
magasodnak fölém
tested sivatagán
nincsenek utak
a szél sem szór port szemembe
a nap sem perzseli vörösre tarkóm
mégis mindennél iszonyúbb
szomjúságom
mégis áradó folyókról álmodom
egy verejték cseppről
mely melled alól fut takarónkig