hagyd el az utat
sétálj a bokrok
rejtette halmok közé
gyűrd le a megbotránkozást
szívedben és figyelj
nézd azt a kis helyes
konzervdobozt
felhajtott tetejével
mintha köszönne
benne néhány hangya
keresgél s nem érti
a semminek hogy lehet
szaga
odébb cigaretta csikk
rajta halvány rúzsfolt
emlékeidben csókok
potyognak
barna sörösüveg
körül tántorgó méhek
világos
no igen kőbányai
alig taknyos papír zsebkendő
napozik fehéren
s félénken lesi
egy nudista óvszer
rózsaszín fenekét
domb szemét szemétdomb
dombnyi szemét
beláthatod ez is te vagy
előre csomagolt
megtervezett kényelmed
ürülékét nem szégyellheted
siess a boltba
s vegyél valamit
erdők üresen tátongó
négyzetméterei
emberléptékű szépségekre várnak
vásárolj
csomagold ki dobd el
előbb a dobozát
aztán a valamit
dolgozz vásárolj szemetelj
dolgozz vásárolj szemetelj
megpihent az úr a hetedik napon
ennyi neked is jár bizony
mert kellenek boldog
vasárnapok
mikor nyugodtan szemetelhetsz
s a holnapod kicsomagolhatod