Valamikor kamaszkoromban volt egy játékom. Azt játszottam egy kávézóban, hogy szomorú vagyok. Eleinte még úgy próbáltam ezt elérni, hogy nagyon szomorú dolgokra gondoltam, elképzeltem eseményeket, amelyek valóban elszomorítanának. Később aztán odáig fejlődtem, hogy nem kellettek a szomorú gondolatok ahhoz, hogy…
Kategória: Próza
Kamra
Karma kamra, avagy a sorsod már a spájzban van Éppen az éléskamrában néhány Müller Péter könyvön ülve Coelho-t olvastam, amikor egy pillanatra azt hittem, megvilágosodtam. Ám rögtön kiderült, hogy csak rakoncátlan gyermekem rontott rám, s vakut villantva megörökítette a szerinte…
Az újságok után
Valamikor nagy újságolvasó voltam. Akkoriban még voltak újságok. Járt a HVG, a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Somogyi Hírlap, és még hetente vettem valamilyen magazint. Az újság munka előtt reggeleim és munka utáni délutánjaim része volt. Aztán először hígulni…
Balatoni nyár
Na meg a part, a csodálatos reggeleivel és szinte már giccses naplementéivel. Kávézni a parton, kacsák, hattyúk, sirályok és vitorlások társaságában leírhatatlanul jó érzés, élmény, amire még itt a madárfüttyös tavunk partján, piros halainkat nézve is jó visszagondolni. A napozás…
Gyorsulás
Ma testi valónkban 24 óra alatt a világ bármely távoli pontjára eljuthatunk. Korunk legfőbb valóságának, az információnak pedig mindehhez csak pár másodpercre van szüksége. A Föld, ez az óriási csoda immár apró semmivé zsugorodott. Amikor Verne megírta a 80 nap…