elfogytak testedről a titkok izgatott kezem nedves szám nincs amit keressen hold fényétől szürke dűnék lejtenek a semmibe hová lett a varázslat hová a barnák fehérek feketék sokféle változása s a meztelen hús a hívogató mályva honnan e kétség hideg…
Kategória: Vers
Ablakomból
ablakomból egy sima fehér tetőre látok tél van s ünnep hogy végre visszatérhettem könyveim közé ki évközben költőnek szólított nem tudta mi végre körmölöm nevetségesen rövid soraimat olvadó álmaim maradékait ilyenkor barátaim a cinegék is meglátogatnak a konyha ablak üvegén…
Egy iraki kisfiú éneke
az ég magasában repülőgépek zúgnak a horizont felé szebbek ők az éjszakai robbanásoknál a műszerpulton egy szeplős kisfiú képe a sisakból néha rápillant a szempár milyen szépek ezek a repülők ha integetnék nekik apám megverne bezárna így csak nézek utánuk…
Verebek
ablakom párkányán a verebek vidámsága már a tavaszt hazudja odébb a tél tépett foszló hófoltjai hullák az évszakok csataterén a kerítésen túl egy kutya vonít hangjából az újjászületés kínja szól illatot sodor a szél öldöklésre szánt kocák bélműködése üzen minden…
Várlak
a csönd mint egy unatkozó virág hullatja percszirmait várlak várom ujjaid tétovának tűnő céltudatos menetelését bőrömön a háztetőről az olvadó hó megroskadt darabjai hullnak a mélybe várlak várom nyelved csápjának izgatott tapogatózását fülemben és tudom nem érkezel meg amikor ujjad…