fekete lyukak szemeid elnyelnek örökre nevetésed üveggolyói gurulnak elém nyakam töröm vidámságodon felettem lengedez melled gyümölcse minek kínálod mire magam is vágyom köldököd kráterébe tévednek sóhajaim öled sikamlós szonett megbotránkoztat s felizgat hajnalonként a vesztesek szomorúságával várom a napot ébredjen…
Kategória: Vers
A CSÖND
a szavak nem árthatnak a csöndnek mert a csönd jelen van mindenütt s tudja hogy minden hang minden zaj csak időleges ott van a lelkekben s a falakba zártan ott van az éjben ott a napsugárban s ha szétszakítják dobhártyád…
ÉNEK A XXL SZÁZADBÓL
A szemünk elé emeltük kezünket a szupernóva-fényben megláttuk a csontokat az erek vörös hálóját láttuk és a lelkűnkbe égett örökre amikor éjszaka elindultunk a hegyek felé már órák óta csönd volt elindultunk és lépteink koppanása akár a vízbe hulló kavics…
Szavaim
szavaim fogyó
hamvadó tüzek
mióta egy reggel
rámköszönt a lényeg
egyre lassulva hullok
az igazság felé
LEHETNE
Lehetne ez az ágy lövészárok is s te alattam hulla s én feletted hulla én alattad hulla melletted hulla mellettem hulla halottgyalázó kezekkel tapogatjuk egymást pénzt és egyebeket keresve zsebekben ruhák réseiben reményeink kék foltok takarják félelmeinktől nem látunk előre…