Kategória: Vers

Homok, kő, papír

az idő-homok felissza életünk tetteinktől nedves múlt időn tétovázva ízlelgetjük a felismerést semmit nem értünk kövek közt várunk mint ki -nem-nyílt virág csipkés árnyékok bujkáló fények mögött rejtőzködünk a könyvet lapozd ha látni akarsz a betűk árnyékai a sorközök fényei…

SEGÍTS ANYÁM

szilícium morzsákra rajzolták a lelkünk s a holdból reflektort csináltak segíts anyám te még emlékszel a decimális szerelemre segíts mert hatszázhuszonöt sorra bontott arcomon nem süt át a bánat s ha lehunyom szemem két pneumatikus ujj jobban simogat tíz valódinál…

Jelenetek valahonnan

  bádog dobozban küldöm neked a lelkem egy jó konzervnyitót végy s megtudod ki vagyok ahogy a fém puhán a fémbe harap s rágja rágja míg körül nem ér álmos Fehér Törpék villognak szemedbe kék zöld és piros vonalak hajlonganak…

Ablakok

ablakok ajtók kitörve mindenütt omló falak haldokló vakolat elfeledett homály az üregekben lábad hideg akár a föld szeretteidre gondolj hiányuk mint talpadban üvegcserepek leromlott üres tanyaház emlékeid titkos sarkokban vakolatporban nem lelheted mit keresel moccanást igét szavakat hitet esteledik a…

VÁRJUK

már régóta várjuk hogy történjen valami de a napok mint hangyák lábai a köveken nem hagynak nyomot életünkön kéne már valaki aki megérint megráz vagy legalább leköp de hiába várunk már a csendet sem halljuk zörögni szenvedésünknek nincs tanúja a…