Kategória: Vers

Vagyok

vagyok s ez nem kevés kamera szemem szüntelenül fényképezem vele életem szíhelyeit   mikrofon fülem s magnetofon közvetíti s rögzíti nekem a világ levegőrezgésekbe burkolt jelzéseit   hangszóró a szám állati hörgések emberivé kódolt üzenetével segít nyúlnom a távozó világ…

Az út

az út meg nem kereshető az ember lényege csak álmaiban lázad különös jelekkel érthetetlenül   százados tudástól sorvadozva keresgéli a lét igéit s motyogja vagyok még vagyok

Második fúga

a világ tehetetlen lóg felettünk fejünk leszegve szemünk mint a föld   a tehetetlen világ lóg felettünk leszegve fejünk szemünk mint a föld   tehetetlen lóg a világ felettünk leszegve szemünk fejünk mint a föld   tehetetlen lóg felettünk a…

Időm

ne kísérts alanyi gondolat a parton hátráló rákok lábnyomában parányi tükrök bennük felhevült testeken vérző üvegcserepek szélbeürített hamutartók tehetetlen zöld sóhajok   gyomromban ököl a hideg étel   nincs akaratom   lábam és gondolataim összefonva kultikus eM-ek rezegnek a hajnal…

Fekszem

a padlón fekszem bőröm kopott lakkréteg hűvösétől agyam gondolatoktól lecsupaszítottan lúdbőrzik   fekszem ágy melegében megrabolt libák gágogása riasztja álmomat   fekszem alattam idegen test feltűnően meleg erősen zihál   a fűben fekszem bogarak vándorolnak rajtam a csillagok mögül valaki…