a csönd mint egy unatkozó virág hullatja percszirmait várlak várom ujjaid tétovának tűnő céltudatos menetelését bőrömön a háztetőről az olvadó hó megroskadt darabjai hullnak a mélybe várlak várom nyelved csápjának izgatott tapogatózását fülemben és tudom nem érkezel meg amikor ujjad…
Kategória: Vers
Balaton
a nap a víz felett lassan olvadunk verejtékcseppjeink egyesülnek a tóval a parton német matrónák megunt melle himbál az elmúlás metronómja veri itt traktusát lebukunk a langyos vízbe fejünkre hínárból fon koszorút a tó s felettünk a nap UV vésőjével…
Mag
álmodj a tenger tudatlan állatai hegyekké növekednek álmodj a föld borzongatón nyirkos ölelésében apró magvakban megolvad a tanítás s indul a fény felé álmodj a hegyek súlyos méhében gyönyörű fehér kövek fogannak az időtől álmodj fák nyújtogatják…
Szemétdomb szonett
Ha szobrok árnyékában rátalálsz Fejed el ne fordítsd inkább csodáld És próbáld egy percre megérteni Életed eldobált szépségeit Nézd a kifosztott kis konzervdoboz Mélyén egy hangya elszántan motoz Arrább egy csikk úgy tesz mintha égne Lágy rúzsos csóktól pirul a…
Verebek
ablakom párkányán a verebek vidámsága már a tavaszt hazudja odébb a tél tépett foszló hófoltjai hullák az évszakok csataterén a kerítésen túl egy kutya vonít hangjából az újjászületés kínja szól illatot sodor a szél öldöklésre szánt kocák bélműködése üzen minden…