most búcsút inthetünk a mezítelen combok lassan majd betakaróznak a fedetlen keblek sem soká lógnak már bele kéretlenül az életünkbe ó fantáziátlan nyár heved múltán agyunkban újra vetkezni kezdenek a lányok s a hűs szellők érdes keze forróvá…
Kategória: Vers
Áldozat
tedd izzadó tenyered a földre meztelenséged lázadó jelkép tedd izzadó tenyered a földre had kapaszkodjon melledbe a gravitáció árnyékokkal játszik az idő sötétben fényben haladunk tedd izzadó tenyered a földre fagyott szemgolyók a csillagok homlokod forró bélyeg a kövön…
Nyugodtan
nyugodtan nyisd ki a szemed sötét van még az éj sem figyelhet csókjainkra lelkünkben féktelen szabadság s testünkben a megolvadt vágyak idegen szívek felé ömlenek
Nyár
az álom öntőformáját szorgos rézkalapácsával lebontja rólam a vekker újra öntött arcom árnyékai reménnyé olvadnak a reggeli fényben kilépek a nyárba a tegnapi sebek borogatása még ott van az ébredő füvön elindulok lábam a pedálon repked mint leány-szobában léha álom…
Titkok nélkül
elfogytak testedről a titkok izgatott kezem nedves szám nincs amit keressen hold fényétől szürke dűnék lejtenek a semmibe hová lett a varázslat hová a barnák fehérek feketék sokféle változása s a meztelen hús a hívogató mályva honnan e kétség…