Kategória: Vers zuhatag

Ars poetica

Ars poetica ez az ami nekem                           nincsen talán lenne ha nem írnék mindig                           ingyen úgy vagyok mint a homok a sivatagban egy apró szem a változó alakban hol hegynek hol lankának vagyok a része bár szeretnék nem látok…

Üres tereken

  nézz a puskák torkolattüzébe              gyönyörű száguldó ólomhuszárok rontanak              vágyaidra hulló vércseppekből csókot dob              a halál légy üdvözölve béke mert járkálnak még nyakkendőbe bújva mikrofonokba mondják              érted s kihantolják az elődök              bűneit mert kopottak bár…

A csönd magömlései

  ó éj villanykapcsolók felé tapogatózó kezeddel kattintsd elő nekünk a csendet   fúj a szél           teszi a dolgát fel-felbúg a vízvezeték      kattanás reccsenés sem állíthatja meg növekedését mert minden nesz      minden moccanás után      a csönd…

Atyám

  ablakunk ábra                           szobánk falán látványától szívünk abroncs elhasad acélok hangja peng rángó mellkasunkban s a hiány acetonja páráll add nekünk te láthatatlan zsarnok kéretlen adományodat az adut                           agyunkat teljes önmagában nyiss ajtót                           hol beléphetünk az almás…

Megundorodtam

  megundorodtam mindenből elég lett a rosszból a jóból is kell egy másik élet   egy párhuzamos hallgatag univerzum ahol a nagy csendre mindenki ráun   még sem vágyik el onnan senki a csendet nem lehet zajjal eltemetni 2022. április…